Jézus élete és feltámadása nem mese! (2. rész)

Square

Ahogy ígértem, miután bizonyítottuk, hogy Jézus valóban létezett, itt az idő, hogy feltegyük a következő kérdésünket, ami nem kevésbé húsbavágó: hihetjük-e, hogy a feltámadás valóban megtörtént? Vagy ez azért már legenda, csupán egy jó ember túlhájpolása? Nézzük!

Létezik olyan, hogy egy legendás hősből mitologikus alak lesz? Igen, létezik. Akkor az evangéliumok akár el is torzíthatták Jézus alakját úgy, hogy emberből Istent csináltak? Na nézzük. Szerintetek mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy hús-vér emberből a megszépítő emlékezet mitologikus alakot vagy félistent csináljon? Pontos évszámot nem tudunk meghatározni, de mindenképp szükséges, hogy legalább a szemtanúk már ne éljenek, hiszen ők könnyen cáfolhatják a legendákat. Emlékszel Antall Józsefre? A rendszerváltás után az első miniszterelnök volt Magyarországon. Lehet, hogy te még nem éltél akkor, de én már igen, sőt emlékszem, hogy néztük a beszédét a TV-ben, és ott voltunk a temetésén is a családommal. Ha valaki kitalálná, hogy ő nem is ember volt, hanem egy földre szállt félisten, aki ráadásul halála után feltámadt, akkor én rögtön előállnék, hogy hohó, álljunk meg! Egyrészt ismertem őt, láttam őt, semmi olyat nem tett, ami ezt bizonyítaná, egyetlen csodát sem láttunk tőle, ráadásul bármikor ki tudunk menni a sírjához, és meg tudjuk nézni, hogy ott van-e a teste. Na pontosan ezt a két dolgot kell megvizsgálnunk Jézus esetében is.

Szóval: volt-e elég idő Jézus esetében a legendaképződésre? El kell, hogy keserítselek: nem volt. Az első írásos beszámolók Jézus életéről a legszigorúbb történészek szerint is maximum két évtizeddel a halála után születtek. Az utolsó pedig – János evangéliuma – 90 és 100 között, amikor még élt az utolsó szemtanú, maga János. Ha tehát legendás elemek rakódtak volna Jézus életére, a szemtanúk vagy a szemtanúk közvetlen ismerősei könnyen cáfolhatták volna.

Oké, de mi a helyzet a feltámadással? Azért ez elég erős állítás. Mégis ezen áll vagy bukik az egész kereszténység. Hiszen ha nincs feltámadás, akkor mi sem támadunk fel, akkor meg smafu az egész (Pál után szabadon).

Mit tudunk biztosan? 1) Jézus meghalt 2) a tanítványok nem várták a feltámadást 3) volt egy üres sír 4) volt egy húsvéti kiáltás: feltámadt!

  1. Meghalt. Egyrészt kétezer év után kijelenthetjük, hogy most már biztosan. De. Akik kivégezték, profik voltak. Életükkel feleltek azért, hogy jó munkát végezzenek. Nem véletlen törték el az elítéltek lábszárcsontját, vagy döfték át őket dárdával. Emellett a kínzások, amiket a Biblia leír és amiket a Torinói lepel is bizonyít, önmagukban is halálosak. De ha ezeket nem is fogadnánk el hiteles dokumentumoknak, a történészek megegyeznek abban, hogy a római katonák nem finomkodtak: az elítéltek élete onnantól fogva nem számított, hogy megszületett a halálos ítélet. (A zsidó törvények szerint is az ítélet kimondásától számítva egy halálraítélt már “szabad préda”, hiszen tulajdonképpen halott.) És a katonák ezt maximálisan ki is használták. Emlékszel, hogy mit csináltak Jézussal? Töviskoronával megkoronázták, katonaköpenyt adtak a vállára. Játszottak vele. Ennek a játéknak – amit a katonák nem csak Jézussal, hanem akkoriban sok elítélttel “játszottak” – a régészeti bizonyítékait megtalálták Jeruzsálemben.
  2. A tanítványok nem várták a feltámadást. Miből gondoljuk? Nyilvánvalóan tudjuk, hogy az evangéliumokat jóval Húsvét után írták le. Természetes emberi reakció lenne, hogy azok, akik megírják a történetet, megpróbálják fényezni a szerepüket, vagy eltussolni a tévedéseiket. Mégis azt olvassuk több helyen is az evangéliumban, hogy a tanítványok nem számítottak a feltámadásra. Sem azt nem értették, amikor Jézus előre megjósolta a halálát és feltámadását, sem utána nem úgy viselkedtek, mint akik számítottak volna rá. Nagypéntek után rettegve bezárkóznak, vagy épp reményvesztetten hazaindulnak Emmauszba. Sőt még akkor is meg vannak lepődve, amikor a feltámadottal találkoznak.
  3. A sír üres volt. Ez történetileg bizonyítható? Egyrészt az a sír, ami érthető okból nagyon korán zarándokhely lett, amióta tudunk róla, üres. De üres volt Húsvétvasárnap is? Ez már inkább logikailag bizonyítható: emlékszel mit mondanak a zsidó vezetők a katonáknak, amikor azok hírül viszik, hogy eltűnt a test? “Mondjátok azt, hogy a tanítványok elvitték.” Ezzel tulajdonképpen bizonyítják, hogy ők sem találják. Hiszen mennyire egyszerű lett volna az állítólagos feltámadást cáfolni azzal, hogy felnyitják a sírt, és közszemlére teszik Jézus megtépázott holttestét. Íme a ti feltámadt megváltótok! A tény, hogy ezt nem tették, bizonyítja, hogy ők sem találták.
  4. Negyedik állításunk: alig néhány nappal azután, hogy rettegve szétfutottak, a tanítványok újra ott vannak Jeruzsálemben, és hirdetik: Feltámadt! Szeretném, ha megértenéd, hogy életveszélyes dolog volt ez akkor. Jogosan lehetett számítani rá, hogy ami Jézus sorsa volt, az lesz a követőinek is a sorsa. (Ami egyébként így is lett.) Mi történt? Mi okozta a tanítványok életében ezt a 180 fokos fordulatot? Egy találkozás valakivel, aki addig halott volt, és most életre kelt, elég erős élmény lenne egy ilyen fordulat kiváltásához. De ha ezt nem akarjuk elhinni, mi marad? Lehetséges lenne, hogy a feltámadás csak hazugság, és a tanítványok összebeszéltek, hogy ellopják a testet, és elterjesztik a feltámadás legendáját? Elvileg lehetséges lenne, de akkor felmerül a kérdés, hogy mi a motiváció? Mit nyertek vele? Pénzt? Hatalmat? Elismerést? Dehogy! János kivételével egytől-egyig vértanúk lettek. Egész hátralévő életükben üldözték őket ezért a kijelentésért (zsidók és pogányok egyaránt), és mindenki erőszakos halállal halt meg. Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy egy nyilvánvaló hazugságot, amiről tudja, hogy hazugság, és amiből ráadásul semmiféle haszna nem származik, ilyen állhatatosan védelmez valaki. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen fondorlatos hazugság nem egyeztethető össze azzal, amit egyébként Jézusra hivatkozva hirdettek: a megbocsátás és a szeretet evangéliumával.

Lássuk be: Jézus, az egyszerű, názáreti ács, három aktív éve nagyobb változást hozott a világ történelmében, mint bármelyik uralkodó, birodalom vagy diktátor aki valaha is létezett ezen a földön. A mai napig a feltámadt Jézussal való találkozásra hivatkozva változik meg emberek millióinak élete, hagyják el bűnös életüket, fordulnak a szegények és elesettek felé, nem anyagi haszonért, nem elismerésért, hanem egyedül Jézusért. A mai napig vértanúk ezrei adják az életüket ezért a mondatért: Jézus feltámadt!

Szóval lehet, hogy hihetetlenül hangzik ez most számodra, de Jézus VALÓBAN feltámadt!

És ha ez igaz, itt az idő, hogy a te életed is megváltozzon!

Hodász András

Ha érdekel a téma, további vizsgálódásra ajánlom: Lee Strobel – A Jézus dosszié; John Maisel – Isten-e Jézus?; Karl Keating – Amit a katolikusok valójában hisznek

A cikk másodközlés, a szerző először a 777 oldalon publikálta.