Jó ateista?? Egy keresztény erre azt mondaná, hogy ez paradoxon, hiszen Isten van, ergo nem lehet az ateizmust “jól” csinálni. Mégis jónéhány hitvédelmi beszélgetés után felmerült bennem néhány szempont, amit figyelmébe ajánlanék azoknak, akik keresik Istent, vagy épp nem keresik, csak szeretnek vitatkozni a hívőkkel. Különösen azért jött el az ideje ennek a cikknek, mert oldalunknak egyre több olyan hűséges olvasója van, aki nem hisz Istenben. Talán most számukra is tudok lelki táplálékkal szolgálni.
1. Ne légy troll! (Vagy legalább ne nagyon…)
Jó, tudom, bagoly mondja verébnek, hiszen én is szeretek trollkodni, de azért mégis! Pusztán az, hogy a cinikus megjegyzéseiddel sikerült újabb keresztényt kihoznod a sodrából, még nem jelenti azt, hogy igazad van. Csupán annyit sikerült bizonyítanod, hogy a keresztény is ember, el tudja veszíteni a türelmét. Grat!
2. Tájékozódj hiteles forrásból!
A vallás és a hit területén is rengeteg az urban legend és a kiírthatatlan tévhit (leghíresebbek pl. Johanna a nőpápa uralkodása, vagy a gyermekek keresztesháborúja). Egészen meglepő dolgokat kaptam meg már, hogy az Egyház miért csinálta vagy tanította ezt vagy azt, miközben a válasz az, hogy nem, nem tett ilyet. Például biztos ismered Jézusnak azt a mondatát, hogy “ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel”, ugye? Pedig ilyet Jézus soha nem mondott. Ha hiteles képet akarsz kapni arról, hogy mit tanít az Egyház, ne a wikipédiát olvasd, hanem a Bibliát és a Katekizmust (mindkettőből létezik már applikáció!), és támaszkodj nyugodtan a hiteles történettudomány eredményeire. Ellenkező esetben ugyanabba a hibába esel, mint a laposföld hívők. Ezt te sem akarod, ugye?
3. Ismerd fel a haragod!
Sokan azok közül, akik vérre menő vitákat folytatnak a hívőkkel, haragszanak Istenre vagy az Egyházra, mert hordoznak valamilyen traumát, rossz emléket, amit még nem dolgoztak fel, nem bocsátottak meg. El tudom képzelni, hogy a haragod jogos, azonban ettől még teológiailag tévedhetsz. Légy őszinte magadhoz: ellenérved van, vagy ellenszenved? Ha az igazság érdekel, és nem csak a sérelmeidet szeretnéd ventillálni, akkor engedd el a dühödet!
4. Vizsgáld meg az istenképed!
Mindenkiben él egy kép Istenről, még abban is, aki nem hisz Benne. Ez a kép határozza meg a gondolataidat, érzelmeidet, amikor meghallod a szót, hogy “Isten”. Furcsa, de fontos kérdés: te milyen Istenben nem hiszel? Nem egyszer kértem már meg a vitapartneremet, hogy írja le nekem az Istent, akiben nem hisz, és miután ez megtörtént, kezet ráztam vele, mert abban az Istenben én sem hiszek. Kérdezd meg a keresztényeket, hogy ki az Isten, akiben hisznek, hogy tudd, te akarsz-e hinni benne!
5. Ne ítélj! (Vagy legalábbis morális ítéletből ne vonj le teológiai következtetést!)
Tudom, két kezed nem elég, hogy megszámold, hány hiteltelen kereszténnyel találkoztál. Pál apostollal mondom: “Közülük az első én vagyok” (1Tim 1,15). De ne felejtsd el, hogy kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, sőt lehet, hogy emberileg sokkal több defekttel küzdök, mint te, ám van egy jó hírem: nem bennem kell higgy, hanem Istenben!
6. Végül: légy nyitott rá, hogy megváltoztasd a véleményed!
Minden vitának csak akkor van értelme, ha a felek alapvetően nyitottak rá, hogy a másik véleménye befolyásolja a sajátjukat. Ellenkező esetben mindketten csak a falnak beszélnek, és hát az hamar unalmassá válik. Ismerd fel, ha eleve eldöntötted, hogy nem hagyod magad meggyőzni, és merj rajta változtatni, tehát merd vállalni a tévedés kockázatát! Isten léte vagy nem léte és a mi örök sorsunk kérdései sokkal fontosabbak, mint a büszkeségünk!
A cikk másodközlés, a szerző először a 777 oldalán publikálta.