Megjelent egy írás „15 kérdés a római katolikusokhoz” címmel a kalvinistaapologetika.hu oldalon és mi arra gondoltunk, hogy szíves örömest megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, nehogy protestáns testvéreink bizonytalanságban maradjanak. Nem vennénk a lelkünkre.
Az első így hangzik: Miért állítják a katolikusok, hogy a Szentírás nem elég világos ahhoz, hogy felszerelje a keresztényeket azzal kapcsolatban, amit doktrinálisan hinniük kell?
Namost itt álljunk meg egy pillanatra. Hány protestáns felekezet van? Egy igehelyről hány különböző értelmezést vagyunk képesek hinni? Nagyon is úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a Szentírás önmagában nem elég, szükség van egy normatív értelmezésre is, ami egyben tévedhetetlen is (hiszen mégiscsak az üdvösségünkről van szó, vagy mi a túró). És ki ez a normatív, tévedhetetlen értelmező? Te, kedves testvér? Vagy én? Ajjaj. Nagy lenne a baj, ha így lenne! Ezen felül ne felejtsük el, hogy Jézus feltámadása és mennybe menetele után még évtizedeken keresztül nem volt leírva az Újszövetség szövege. Addig mi adta a tanítás tekintélyét? Bizony az Egyház, amelynek tagjai szájról szájra adták tovább az evangéliumot. Ez a legnagyobb tekintéllyel rendelkező hagyomány evör. Éppen ezért mondja Pál a Timóteushoz írt levelében hogy „az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja”, nem pedig a Biblia. (1Tim 3,15)
Második: Miért támadják a katolikusok a Szentlélek hatalmát és erejét arra nézve, hogy Isten igazságát megvilágosítsa a keresztényekben a Szentírás által, azzal, hogy azt állítják, hogy olyan egyéb tekintélyekre is szükség van, mint a pápa vagy a biblián kívüli hagyományok ahhoz, hogy megérthessük a Szentírást, annak bizonytalan és elégtelen mivolta miatt?
Nem a Szentlélek hatalmát és erejét támadjuk, hanem az emberi gyengeségre hívjuk fel a figyelmet, ami képes még egy egyértelmű igehelyet is félreértelmezni. A többit pedig lásd az előző kérdésnél.
Harmadik: Hol állítja a Szentírás azt, hogy az apostolok hagyományai olyan tanítások, melyek nem találhatóak meg a Szentírásban (pl. Mária mennybevétele, a pápai tévedhetetlenség stb.)?
Eddig arról beszéltem, hogy számomra nem a Szentírás az egyedüli tekintély, így ez a kérdés eleve értelmetlen. Amúgy ha őszinte vagy magaddal, kedves protestáns testvér, számodra sem egyedüli tekintély a Szentírás. Mert hol állítja Isten igéje, hogy mely könyvek tartoznak Isten igéjébe? Hol állítja magáról, hogy egyedüli tekintély, azaz egyszerűen fogalmazva: hol van a Bibliában a sola scriptura? Ha pedig nincs benne, akkor ez egyszerű hagyomány. Miért fogadjam el inkább a protestáns hagyományt, mint a katolikust?
A hagyomány és a Szentírás nem egymástól külön létező dolgok, hanem egymástól elválaszthatatlanul, egymásban fonódva. Maga a Biblia is az apostoli hagyomány írott változata (először létezett az Egyház, utána született a Biblia). Ezen felül logikusan belátható, hogy Jézus összes mondatát nem tartalmazhatják az evangéliumok, hiszen Jánossal szólva „ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni” (Jn 21,25). Erről maga Pál is tanúságot tesz tudtán kívül, amikor Jézusnak tulajdonít egy mondatot, amit nem tartalmaznak az evangéliumok, miszerint „nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Emellett persze vannak olyan tanítások, amik egyértelműen csak a hagyományban léteznek, bár biblikus gyökerük van, de ezek se mondhatnak ellent a Szentírásnak.
Egyelőre legyen elég ennyi, folytatás következik.
Hodász András
kép forrása: www.artviva.com