Három pünkösdi gondolat
1. Bábel ellentéte
A bábeli nyelvzavarkor az egy nyelvből lett sok: „hogy senki ne értse a másik nyelvét” (Ter 11,7). Pünkösdkor, pedig mindenki értette az apostolok tanítását: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?” (ApCsel 2,7-8). A pünkösdi nyelvcsoda tükröződik a liturgiában. A nyelvek különbözők, de a lényeg, Krisztus keresztáldozatának megjelenítése, ugyanaz minden egyes szentmisében tértől és időtől függetlenül. Ezáltal fejeződik ki az unitas Ecclesiae, az Egyház egysége. Ha a horvátországi nyaraláskor vagy prágai városnézéskor megyünk templomba, az elhangzó szentírási részek és az áltváltoztatás ugyanaz lesz, mintha Budapesten lennénk – csak a saját, nemzeti nyelvükön. A liturgikus latin nyelv használatával ráadásul nemcsak a tartalom, hanem az elhangzás is egyetemes, katolikosz lesz.
2. Az egyház születésnapja
Gondoltatok arra, hogy az egyháznak is van születésnapja? Az addig félelemből bezárkózott apostolok a Szentlélektől eltelve téríteni kezdenek, és 3000-en csatlakoznak hozzájuk. Mivel mi is az egyház tagjai vagyunk, így kicsit ez a mi születésnapunk is. Mi is újjászülethetünk a Szentlélekben, kérhetjük ajándékait.
3. A mi küldetésünk
„Menjetek tehát és tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19) – mondja Jézus mennybemenetelekor. De ehhez segítséget is ad, hiszen magunktól csak kevésre lennénk képesek. Nemcsak az apostoloknak adott karizmákat a Szentlélek, hanem nekünk is, hogy hirdethessük Isten királyságát és az ő örömhírét. Mi vagyunk tüzének hordozói, a világ világossága! A hiteles életen kívül fontos, hogy fel is tudjuk vállalni adott helyzetben hitünket (pl. Miért nem eszel pénteken húst?). És mit mondjunk?Két komponens a válaszhoz – mint a kánai menyegzőn, bor és víz:
- A víz: saját felkészültségünk, tudásunk, lelkiéletünk imahátterünk
- Mindezt az Úr változtatja borrá:„Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.” (Mt 10,20)
Endrédy Balázs