A napokban kérdezte valaki tőlem, hogy mennyit kell elhinnünk a Bibliában leírt csodákból. Lehet, hogy Jézus nem is művelt természetfeletti dolgokat, csak tudta a gyógymódot a betegségekre (már mondjuk ez önmagában csoda lenne, ha megnézzük, hogy mi mindent gyógyított kétezer évvel megelőzve a modern orvostudományt!) és nem is támadt fel, csak elaludt és felébredt, sőt talán nem is létezett? Akkor itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és kijelentsük: amiben a keresztények hisznek nem mese, nem mítosz, és nem is legenda, hanem több pontján tudományosan igazolt, hiteles történet!
Talán nekünk, keresztényeknek is érdemes tudatosítanunk, hogy nyugodtan lehetünk büszkék a hitünkre, mert Jézus élete és feltámadása nem mese, nem legenda, nem mítosz, hanem a logika számára könnyen felismerhető tény, ami ráadásul történeti bizonyítékokkal is rendelkezik. (a történetit itt most elsősorban úgy értem, hogy Biblián és a keresztény iratokon kívüli, tehát “pártatlan” forrás). Azt hiszem vitán felül áll, hogy senkinek esze ágában nem lenne megkérdőjelezni Platon, Arisztotelész, vagy akár Augusztusz császár létezését. Itt az ideje, hogy Jézussal kapcsolatban is leszögezzünk néhány tényt!
Először is: Jézus személye és élete épp olyan jól dokumentált, mint bármelyik kortársáé!
Néhányan szeretnék azt hinni, hogy Jézus csak egy kitalált személy, vagy épp létezett, de csak a követői látták el az életét legendás elemekkel. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a korabeli pogány dokumentumok is megemlékeznek róla, és megerősítik a Biblia legalapvetőbb állításait. Ezek a tanúk kiemelt fontosságúak, mert nem keresztények, tehát nem áll érdekükben fényezni Jézust. Hadd mutassak néhány példát!
Iosephus Flavius (Kr. u. 37-100), egy Jézus korában élt történetíró (aki többek között megírta a zsidó háború történetét) írja Jézusról a következőket:
“Ebben az időben élt Jézus, csodákat művelt és tanította az embereket…
S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét.”
Iosephus Flavius, aki nem volt keresztény, tehát – ahogy már írtam – nem állt érdekében Jézusról legendákat terjeszteni, tanúságot tesz arról, hogy Jézus létezett, csodákat tulajdonítanak neki, és fennmaradt a követőinek közössége. Ez is valami, de menjünk tovább!
ifj. Plinius (Kr. u. 61-113) római író, akinek fennmaradtak Traianus császárhoz intézett levelei, ezért fontos történeti forrás. Többek között ezeket írja:
“Biztosítottak ugyanakkor, hogy bűnük vagy tévedésük (mármint a keresztényeké) főként abban állott, hogy meghatározott napon napkelte előtt össze szoktak gyűlni, és Jézusnak mint Istennek váltakozva éneket zengeni, és hogy esküvel kötelezik magukat nem valami bűnre, hanem arra, hogy lopást, rablást, házasságtörést nem követnek el, szavukat meg nem szegik…”
Plinius tehát – aki szintén nem keresztény – tanúsítja, hogy Jézust a követői Istenként tisztelték jóval a halála után.
De vegyünk egy harmadikat is! Tacitus (55-117) aki szintén római történetíró írja a következőket:
“Hogy tehát Néró véget vessen a sok szóbaeszédnek, a vádat áthárította, és a legkeresettebb büntetésekkel sújtott le azokra, akiket a tömeg istentelen életük miatt gyűlölt és christianusoknak nevezett. Ennek a névnek szerzőjét, Christust Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette.”
Még sok korabeli forrást lehetne hozni, de már ezekből is látjuk, hogy a Biblia legalapvetőbb állításai történeti tények: Jézus élt, csodákat tulajdonítottak neki, Pontius Pilátus kivégeztette és a követői ezután Istenként tisztelték. Nem kell kereszténynek lennünk, hogy ezek hitelességét elfogadjuk.
Hadd hozzak ide még egy érdekességet! A Biblia egyes leírásairól szeretjük azt gondolni, hogy csak szép metaforák, költői képek. Itt van például a nagypénteki sötétség, ami akkor borult a földre, amikor Jézus haldoklott. (Mt 27,45: “A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.”) Ha ez tény, akkor meg kell hogy jelenjen Biblián kívüli forrásokban is, hiszen ezt nyilván nem csak a tanítványok látták. És meg is találjuk!
A jelenséget ugyanis Rómában, Athénban, és a mediterrán térségben is észlelték, sőt Tertullianus szerint a jelenség világra szóló volt. Phlegon (görög író) beszámol arról, hogy a 202. olimpiai játékok negyedik évében (azaz Kr.u. 33-ban) “Soha nem látott napfogyatkozás következett be…a nap hatodik órájában olyan sötétség támadt, hogy még a csillagok is feltűntek az égen. Rengett a föld Bithiniában, és Nikaiában, rengeteg dolog ledőlt vagy felborult”
Ezek a források tehát mind azt támasztják alá, hogy a Biblia nem csak egy kegyes vallásos könyv, hanem hiteles történeti dokumentum, aminek az állításait érdemes komolyan venni!
A következő részben azt járjuk körül, hogy hihetjük-e komoly, felnőtt emberként, hogy Jézus valóban halott volt, és életre kelt.
Hodász András
A cikk második rész itt található.
A cikk másodközlés, a szerző először a 777 oldalon publikálta.